11. fejezet

És fent a 11. fejezet:) Jó olvasást és a véleményeket várom!!

Folytatás, nem tudom...egyszer...

Pusza!





Jó érzés volt. Végre viszonozhattam egy kicsit Tylernek azt a sok mindent, amit tőle kaptam. Látszott rajta, hogy tényleg megleptem.

- Hogy csináltad? - tette fel már sokadjára a kérdést a mai estén.
- Nem szeded ki belőlem – közöltem vele mosolyogva.
- De tudni szeretném – próbálkozott tovább.
- Ne akard elrontani, ez meglepetés volt, maradjon az én titkom, rendben? – néztem mélyen a szemébe.
- Megadom magam – sóhajtott lemondóan.
- Köszi.

Az este további részében szerencsére tényleg nem faggatózott tovább, és persze a megszokott kellemes hangulat uralkodott. Másnap az óra végeztével Mr. Hawkins feltartóztatott.

- Hogy sikerült a találkozó? – tette fel a kérdést.
- Nagyon jól – mosolyogtam. – Nem is tudom hogyan köszönhetném meg a segítséget.
- Szívesen tettem – tette kezét a vállamra.
- Akkor holnap – köszöntem volna el, de utánam szólt.
- Kate várj még egy percet.
- Igen? – fordultam vissza.
- Tudom, hogy nagyon sok dolgod van, de lesz a hétvégén egy bál, és van rá két felesleges jegyem, menj el valamelyik barátnőddel – nyújtott át két jegyet.

Nem akartam az orrára kötni, hogy nincsenek barátnőim, így csak ennyit mondtam: - Nem nekem való ez…
- Kate, sokat tanulsz, dolgozol, neked is kijár egy kis kikapcsolódás, menj el kérlek – próbált győzködni.
- Majd meglátom – hagytam rá a dolgot.
- Rendben van.
- Viszlát Mr. Hawkins.
- Viszlát Kate.

A meghívókat elsüllyesztettem a táskámba, és nem is vettem róluk tudomást. Tudtam, hogy úgysem fogok elmenni. A nap gyorsan eltelt, Tom gúnyolódásait is lenyeltem. Már csak pár perc volt hátra, hogy találkozhassak Tylerrel.

- Szia.
- Szia – köszöntem én is.
- Na mesélj, milyen napod volt? – ölelt meg.
- A szokásos – válaszoltam. – Neked?
- Semmi említésre méltó – közölte. – Valami terv, mit csináljunk ma?
- Hát nem nagyon – motyogtam.
- Nekem viszont van – lelkesült fel.
- Halljuk.
- A srácok ma nincsenek otthon, mit szólnál, ha elmennénk hozzánk dvd-t nézni?
- Benne vagyok – egyeztem bele.

Így bevágódtunk a kocsiba, a táskámat hátradobtam, hogy Tyler is be tudjon ülni.

- Ez mi? – emelt fel valamit. – Meghívó?
- Igen – sóhajtottam. – A hétvégén lesz egy bál, és Mr. Hawkins adott két jegyet, hogy menjek el valamelyik barátnőmmel.
- És te nem akarsz elmenni – nem kérdezte, állította.
- Nem, nem akarok elmenni.
- Miért?
- Tyler, te is tudod, hogy ez nem nekem való.
- Soha nem voltál még bálban, honnan tudnád, hogy nem neked való? – győzködött.
- Ne vitatkozzunk – zártam le. – Nem megyek és kész.
- Bárkit vihetsz?
- Igen, miért? – kérdeztem vissza én is.
- Rendben, akkor elmegyünk és kész – zárta le ő is.
- Tessék? – hitetlenkedtem. Azt hittem rosszul hallok.
- Elmegyünk a bálba – közölte még egyszer.
- Miért?
- Kate figyelj rám! Állj meg! – kérte.

Így lehúzódtam, Tyler pedig maga felé fordította az arcomat.

- Tanulsz, dolgozol, nem pihensz, ez így nem mehet – magyarázta. – Oké, tudom, hogy álmaid vannak, de könyörgöm, élj is egy kicsit. Fiatal vagy.
- Tudod mi a helyzet – hajtottam le a fejem.
- Tudom, és nem bántani akarlak, hidd el – emelte fel ismét a fejem –, de ennyi neked is kijár.

Belenéztem gyönyörű szemébe, és már nem tudtam nemet mondani.

- Rendben van – sóhajtottam beleegyezően. - Mehetünk tovább?
- Igen – vigyorgott diadalmasan.
- Rózsák bálja? Ez mit jelent? – kérdezte pár perc múlva.
- A rózsák a nők, és a bál fénypontja mikor kiválasztják a legszebb rózsát, vagyis a bál szépét – válaszoltam.
- Ez nagyon jól hangzik – mélázott el.
- Tyler… – szólaltam meg már a házuk előtt.
- Mi a baj?
- Nincs ruhám, amit felvehetnék.
- Ne szontyolodj el – simogatta meg az arcomat. – Ezen segítünk, elmegyünk neked ruhát venni.
- Mikor?
- Mondjuk holnap – elkérlek Kathy-től.
- És Tom? – kerekedett ki a szemem.
- Nyugi, elintézem.
- Hogyan? – faggattam tovább.
- Csak bízd rám, holnap ruhát veszünk neked.
- Ha te mondod – nyugodtam bele.

Az este további részében, nem beszéltünk a bálról. Fogalmam sem volt, hogyan akarja elintézni, hogy ne keljen dolgoznom, de ha ő mondja. A film végeztével hazakísért, majd egy gyors elköszönés után, már el is tűnt.

Féltem, féltem ettől az egész felhajtástól, de már nem volt visszaút. A hétvégén bálba megyek. Erre a gondolatra a gyomrom görcsbe rándult. Nem az én világom. Nem is értem Tylernek miért olyan fontos hogy elmenjünk. Nem baj, túlélem, és aztán többször nem lesz ilyen, ezzel a gondolattal dőltem be az ágyba, és pár perc múlva el is nyomott az álom.