Sziasztok!
Most jutottam el arra a pontra, hogy kifejtem a véleményem (megint), amit lehet szeretni és nem szeretni és egész nyugodtan lehet bőszen kattintgatni a nem tetszett gombra, mert azt vettem észre, hogy ilyenkor tudtok, de őszinte leszek, nem érdekel.
Nem biztos, hogy teljesen összefüggő lesz, amit írni fogok, de az sem túlzottan érdekel, leírom, mit gondolok, aztán azt kezdtek vele, amit akartok, és mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja.
Soha senkit nem kényszerítettem, hogy olvassa a sztorit, ergo ha vkinek nem tetszik nem kötelező olvasni, sőt…
A negatív véleményt el lehet mondani, kulturáltan …
Azok pedig, akik a nem tetszett gombra kattintottak, örülnék ha elmondanátok, mi nem tetszett, csak hogy javulhassak…
Tisztában vagyok a gyengeségeimmel, de ahogy én sem, úgy Ti sem vagytok tökéletesek, szóval ezt vegye mindenki figyelembe mielőtt elkezd dobálózni….
Aztán: idézek egy kedves kritikát: "kate miért ennyire magatehetetlen??béna picsa?? ez a Nickes vonal szörnyen hatásvadász volt ,Tyler pedig egy töketlen fasz, bocs de kritikán aluli, és bocs a káromkodásért de elönt améreg a történet gyenegsége miatt..."
Először is kíváncsi lennék, az adott szituációkban, amikbe a főhősök kerültek, Te mit tettél volna…továbbá elárulom, mert most már úgyis mindegy, a történet nem 100%-ig kitalált, van valós vonala a szereplők(Kate és Tyler) 50-60%-ban valós személyekről lettek mintázva…
Bocsánat mindenkitől, csak az elmúlt egy hónapban sok minden történt velem. Senkinek nem kívánom, hogy megtudja, milyen az majdnem elveszíteni vkit, akit nagyon szeret, és elveszíteni vkit, aki nagyon fontos és nem tudod visszacsinálni a dolgokat (nem ugyanazon személyről van szó…csak hogy kicsit érthetőbb legyen)…DE nem bújok emögé…csak annyi, hogy szívesen cserélek akárkivel életet és próbáljuk ki, más hogyan boldogul az én gondjaimmal…mindegy
Nem is tudom, mit akartam még: komizás, továbbra is elszomorít, de most már tényleg nem érdekel, fontos volt nekem ez a történet és a hangsúly sajnos a volton van…imádtam, de már nem okoz örömet, ergo nem is csinálom tovább…
Azoknak, akik szeretik megnyugtatás 1 Tyler fejezet van hátra nekem, nektek 2 és vége, ezt felrakom majd még, hogy mikor, fogalmam sincs…amint érzek hozzá egy kis erőt…
Azt hiszem ennyi!
Lehet utálni nyugodtan és szidni is, meg minden, mindenkinek szíve joga…
2010. augusztus 1., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
szia!
VálaszTörlésCsak azért írok mert én pontosan tudom milyen elveszíteni valakit aki fontos nekem.
a történetről pedig annyit h ne az érdekeljen mindig h mi más véleménye persze jó ha kapsz jó komikat olyanoktól akiknek tetszik a történeted, azokkal akik meg leszólják nem foglalkoz csak azért szólják le ők nem tudják vagy nam is akarják felfogni mi is történet valódi tartalma.
Szia!
VálaszTörlésElnézést, hogy csak most reagálok a komidra...
Nagyon szépen köszönöm a kedves szavaidat, jó volt olvasni:)
Ha nézed még: megkérhetlek, hogy írj nekem emailt az egylelekkuzdelme@gmail.com címre...
Szívesen beszélgetnék vkivel, aki élt át hasonlót...Köszi!